Hortobágyi Nemzeti Park

A Hortobágyi Nemzeti Park hazánk első és legnagyobb kiterjedésű nemzeti parkja. A védetté nyilvánító határozattal 1973-ban alakulhatott nemzeti parkká 52.000 hektáros területen, amely folyamatos bővítések és összevonások révén már több mint 82.000 hektár védett területet foglal magába. Egyes részei a Ramsari Egyezmény alá tartozó területek. Az UNSCO Világörökség Bizottsága 1999. december 1-én a Hortobágyi Nemzeti Park területét felvette a Világörökség listára. 

A Hortobágyi Nemzeti Park létesítéséről szóló dokumentum alapján a védetté nyilvánított terület rendeltetése az alábbiakban foglalható össze:

• Védje és fejlessze a puszta jellegzetes természeti értékeit, őrizze a Hortobágy sajátos pusztai tájképét, növény- és állatvilágát.
• Biztosítsa a Hortobágy különleges madárvilágának háborítatlan fészkelését és vonulását. Természetes körülmények között, hiteles formában őrizze és mutassa be a hagyományos pusztai életformát, a kiveszőfélben lévő ősi magyar állatfajtákat és a Hortobágy kulturális értékeit, történelmi emlékeit, tekintettel ezek kiemelkedő hazai és nemzetközi jelentőségére.

A legmélyebb fekvésű rész Ágotapusztán található, amely 85 méternél valamivel alacsonyabban helyezkedik el. A védett terület legmagasabb természetes pontja az északi részeken alig emelkedik 91 méter fölé. Ez az 5 méter általános délnyugati irányú lejtés jellemzi legjobban a Hortobágy makro-domborzatát. A tájföldrajzilag Hortobágyra eső halmok közül a nagykecskési Mélyföldes-halom (96,1 méter) a legmagasabb.