A Duna-Ipoly Nemzeti Park 1997-ben alapított védett terület, amely 60.314 hektárt foglal el, ebből fokozottan védett 9.110 hektár. Pest, Nógrád és Komárom-Esztergom megye területére terjed ki. A nemzeti parkot a korábbi Pilisi és Börzsönyi tájvédelmi körzetből, a helyi jelentőségű védett Szentendrei-sziget és az Ipoly-völgy természeti értékekben leggazdagabb területeiből alakították ki.
A nemzeti parkban hazánk három nagy tája találkozik:
- az Észak-Magyarországi Középhegység
- A Dél-Dunántúli Középhegység
- a magyar Alföld
E táji változatosság alapvetően meghatározza a nemzeti park arculatát. Földtani felépítése is igen változatos képet mutat: a főleg triász időszaki és harmadkori üledékes kőzetek (mészkő, dolomit, homokkő) melletti a miocénban keletkezett vulkáni kőzetek (főleg andezit, tufa és agglomerátum) uralják a térséget, megszabva a domborzat sajátosságait. A hegységperemeket, a folyóvölgyeket és hegyek közötti medencéket fiatal, negyedidőszaki üledékek, főként lösz és homok tölti ki. A nemzeti park mészkővonulatait a karsztos formák és a barlangok jellemzik. A vulkáni eredetű Visegrádi- és a Börzsöny-hegység területén számos bizarr sziklaalakzat található. Mindkét hegyvidéki terület viszonylag gazdag vízfolyásokban és forrásokban . A karsztos Pilis ugyanakkor felszíni vizekben igen szegény, csupán a hegység lábánál fakadó néhány bővizű karsztforrás enyhíti a térség vízhiányát. A nemzeti park élővilága - a sajátos táji változatosságnak köszönhetően - rendkívül színes, ritka fajokban és életközösségben igen gazdag. Számos faj és társulás itt éri el elterjedési határát. A nemzeti park döntő hányadát erdő borítja. A kárpáti jellegű hegyvidéki bükkösöktől a szubmediterrán hatásokat tükröző mészkedvelő tölgyesekig. Az Ipoly és a Duna-völgyét a folyókat kísérő galériaerdők díszítik.A füves társulások is igen tarka képet mutatnak: a mélyfekvésű területek láp- és mocsárrétjei mellett említést érdemelnek a térség alföldies jellegű homokpusztái, a hegyvidéki sztyepp-tétek és sziklagyepek. Sajátos színfoltjai a nemzeti parknak a fajgazdag hegyi kaszálórétek. A ritka és védett növényfajok száma megközelíti a kétszázat, közülük említést érdemelnek a bennszülött magyar vadkörte, a szintén bennszülött, egyúttal maradványfajként számon tartott magyarföldi husáng. Mindkét faj fokozottan védett. A nemzeti park állatvilága szintén igen gazdag.
