Balaton-felvidéki Nemzeti Park

A Balaton-felvidéki Nemzeti Park 1997-ben létesült, védett, több körzetből összeálló terület. Kiterjedése 56.997 hektár. Megalakulásával lehetővé vált a Balaton-felvidék addig különálló védett természeti területeinek összekapcsolása, hazánk e természeti, kulturális értékekben egyik leggazdagabb régiójának egységes ökológiai rendszerként való kezelése. A létesítést megkönnyítette, hogy jelenlegi területének döntő hányada korábban is természetvédelmi oltalom alatt állt. 1952 óta-védett a Tihanyi-félsziget, amely hazánk első tájvédelmi körzetre volt. Szintén a Balaton-felvidék sajátosságait példázza a korábban Pécselyi-medence Tájvédelmi Körzetként ismert terület. A korábbi Káli-medence Tájvédelmi Körzet is a Balaton-felvidéki Nemzeti Park törzsterületét gyarapítja. A Tihanyi-félsziget mellett a Balaton-felvidék másik legismertebb részét képzik a Badacsony és a Tapolcai-medence bazalthegyei, amelyek szintén tájvédelmi körzet részeként élveztek védelmet.A Balaton-felvidéki Nemzeti Park következő nagyobb területi egysége a Tátika és a Kovács-hegy csoportja, valamint a Keszthelyi hegység. Utóbbi a Balaton-felvidéki Nemzeti Park megalakulásáig szintén tájvédelmi körzet volt. Sajátos mediterrán hangulatot árasztanak a Tihanyi-félsziget évszázados levendulásai. A Balaton-felvidék apró tőzegmohalápjai ás a "címernövénye", a lisztes kankalin a jégkorszak rideg világának máig fennmaradt élő emlékei. Kilenc fokozottan védett és mintegy 200 védett növényfaj találta meg itt életfeltételeit. Külön említést érdemel az itt fészkelő rendkívül gazdag madárvilág. Gyakori fészkelő a nagykócsag és a kanalasgém. A nemzeti park rendkívül gazdag kultúrtörténeti emlékekben is. Történelmünk emlékeit őrzik a vár- és kolostorromok. A nagy hírű és évtizedes szőlőtermesztés meghatározó tényezője a táj arculatának.